Emlékezzünk meg a horvátországi Krk szigetnél elsüllyedt Peltastis nevű hajó kapitányának hősies tettéről

16 év fegyházra ítélték Francesco Schettino kapitányt, aki az elsők között hagyta el a süllyedő Costa Concordiát 2012-ben ahol 32 ember lelte halálát. Az olasz kapitány ezzel a becstelen vielkedéssel egy igazi tengeri hagyományt taposott a porba, mely szerint mindig a kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót. A mai dátum azonban jó ok arra, hogy felidézzünk egy másik kapitányt akinek bátorsága igazi legendává vált. 

1968 január hetedikén emberemlékezet óta nem látott heves vihar tombolt az adriai Kvarner-öböl térségében. Jurijevo kikötőjében az erős széllökésekkel kísért havas esőben éppen fát rakodtak be a pireuszi székhelyű Sarlis Hajózási Társaság tulajdonában álló Peltastis dízelmotoros teherhajó rakterébe.
Délutánra a szél felerősödött, és a szakadó hózáporban hatalsmasra duzzadtak a tenger hullámai. 
Theodoros Belesis kapitány a Peltastis rádiósszobájában éppen a frissen befutott időjárás-jelentést tanulmányozta, amely a szél és a hullámzás további erősödését jósolta az elkövetkező hat órában. A kapitány ezért úgy döntött, hogy Görögország helyett északnak veszi az irányt, védett helyet keresve hajója számára a Kvarner-öbölben, a vihar lecsillapodásáig.
Este fél tízkor érték el a szárazföld és Krk szigete között húzódó keskeny Velebit-csatornát. Időközben kitört a hóvihar, és az orkán 150 km/órás széllökésekre erősödött fel.
A Peltastis a Krk szigeten lévő Silo város magasságába érve kivetette horgonyait, ám a viharos szél miatt azok nem fogták meg a hajót,  amely lassan de feltartóztathatatlanul Krk sziklás parjai felé sodródott. 
A személyzet a dízelmotorok segítségével megpróbálta irányba állítani a hajót, ám kísérletük nem vezetett eredményre.

Nem sokkal hajnali három óra után a heves hullámzás Klimno közelében a parti szikláknak csapta a Peltastist. A sors fintora, hogy amennyiben csak 30 méterrel odébb sodródik partra a hajó, úgy nagy valószínűséggel megfeneklett volna a sekély öbölben. A hullámzás többször is a szikláknak sodorta a magatehetetlenül hánykolódó teherhajót.
Az első ütés a gépháznál érte a hajótestet, a beözönlő víz miatt leálltak a gépek és a Peltastis hirtelen sötétségbe borult. Hajnali negyed négy körül a parttól mindössze ötven méter távolságra, a háborgó tenger elnyelte a hajót.

A tizenkét fős személyzetből mindössze négyen élték túl a katasztrófát. Másnap, amikor a vihar lecsendesedett és hozzákezdtek a mentéshez, összesen öt holttestre bukkantak. Az elkövetkező napokban még két tengerész tetemét sodorta ki a víz.

A hajó parancsnoka,Theodoros Belesis azonban nem került elő, így a kapitányt eltűntnek nyilvánították.

1968 tavaszán a tulajdonos képviselői és a jugoszláv hatóságok tárgyalásokba kezdtek, mivel a Sarlis Hajózási Társaság fontolóra vette a Peltastis kiemelését.

A görög cég meg is kapta a hajó állapotának felméréséhez szükséges merülési engedélyt, ám - máig ismeretlen okból - se a kutatómerülésre, sem pedig a Peltastis kiemelésére nem került sor. Más vállalkozó szellemű és kalandra éhes búvárok azonban már 1968 kora nyarán lemerültek a part közelében fekvő roncshoz. Ekkor robbant a helyi sajtó által világgá kürtölt szenzációs hír

a búvárok beszámolója szerint ugyanis egy ismeretlen alak állt az elsüllyedt hajó kapitányi hídján

Belezis kapitány a hídon állva a hajójával együtt süllyedt el. 

1968 augusztusban Franz Mury a híres osztrák búvárfotós (más források Franz Mittzeng osztrák búvárt említik)  merült le a Peltastishoz, és találta meg a a hajó kapitányát aki a hídon, a navigációs asztalra dőlve a kormányhoz kötve feküdt. A felvétele azóta is dísziti a helyi búvár bázis falát. Holttestét a hajótörés után csak 9 hónappal később, 1968. novemberében emelték ki, és temették el Rijekában. 

A hajó horgonya kiemelése után emlékműként fogadja a Silóba érkezőket a kikötőben. 

A Peltastis az észak-adriai térség egyik legjobb állapotban fennmaradt hajóroncsa, melyet klubunk is sokszor megmerült már és merülni fog a jövőben is.

Ez a történet szürreálisan hangzik annak a „bravúrnak” a fényében, amelyet Francesco Schettino adott elő a Costa Concordián. És Schettin magyarázatai ebben a megvilágításban különösen nyomorultan hangzanak:

’Az egyik utasnak mentőövet adtam. Amint a káosz eluralkodott és a hajó egyre jobban dőlt, megbotlottam és az egyik csónakba kerültem. Nos, nem szándékosan hagytam el a hajót - mondta.

A Peltastis (ex-Alsterpark)

Típus: dízelmotoros teherszállító hajó
Vízrebocsátás: 1952, D.W. Kremer und Shon, Elmshorn
Tulajdonos: Sarlis Shipping Company, Pireus
Hossz: 60,15 m
Szélesség. 9 m
Vízkiszorítás: 2067 BRT
Elsüllyedés ideje: 1968. január 8.
Elsüllyedés oka: vihar
Helyszín Silo és Klimno között, a parttól mintegy 50 méterre
Legkisebb mélység: 6 m
Legnagyobb mélység: 32 m
Látótávolság : általában közepes
Áramlatok: általában közepes(1-2 csomó), időnként erős