Jobb híján csapdázási övezetnek (trapping zone) nevezte el a Nekton Maldív Misszió civil természetvédelmi szervezet, az Oxfordi Egyetem és a Maldív Köztársaság közös tudományos expedíciója azt a különleges tengeri élőhelyet, amelynek felfedezéséről a Science Alert számolt be október 24-én hétfőn.

Az Indiai-óceán 26 atollból és 1192 apró szigetből álló területén található mélytengeri oázisra úgy bukkantak a kutatók, hogy a tengeri táplálékpiramis alapját képező zooplanktonok és a mikronektonok útját követték. Az előbbi, az áramlatokban passzívan sodrodó egy- és többsejtű állatokkal ellentétben az utóbbi, nekton gyűjtőnéven számon tartott élőlények aktív helyváltoztató mozgásra is képesek. Annak ellenére, hogy a mikronektonok a nyílt tengeri környezet biomasszájának jelentős, egyes becslések szerint globálisan mintegy 10 milliárd tonna tömegű részét teszik ki, viselkedésüket eddig alig vizsgálta valaki. Az óceáni ökoszisztémákban betöltött szerepükről legfeljebb annyi volt ismert, hogy egyes tonhal- és cápafajok eledeleként szolgálnak. Ezek az ismeretek a zooplanktonokéhoz képest rendkívül csekélynek mondhatók.

A Maldív-szigeteknél folytatott kutatások azonban kiderítették, hogy a mikronektonok aktívan közlekednek a felszín és a tengerfenék közötti több száz vagy akár ezer méteres vízoszlopokban.

A kutatók arra figyeltek fel, hogy az apró élőlények hatalmas tömege minden napfelkelte után elindul a felszínről a mélybe, ám az 500 méteres mélységben a tengerfenék sajátos topográfiája miatt csapdába kerül. Egész pontosan egy tenger alatti hegy ejti fogságba a mikronekton-folyamot, a kutatók szerint ennek köszönhetően alakulhatott ki az idők során a mélyben egy korábban ismeretlen típusú rendkívül fajgazdag ökoszisztéma.

Az alábbi videóban a felfedezés összefoglalója látható:

A kutatók szerint a zoo- és fitoplanktonokhoz hasonlóan a nektonok is rendkívül érzékenyen reagálnak a klímaváltozás hatásaira. Megismerésük és védelmük tehát ugyanolyan fontos a tengeri ökoszsztémák egészsége szempontjából.

forrás:qubit.hu