Cikk sorozat az általunk látott, lefotózott, videózott víz alatti szépségekről.

Tengeri liliomok vagy liliomcsillagok (Crinoidea)

a tüskebőrüek állatkörének egyik osztálya. Fő jellemvonásuk az, hogy szájnyilásuk fölfelé tekint és a szájellenes sarkon emelkedő kocsányuk van, melynek segélyével helyhez rögzülnek, bárha ez nem minden esetben történik is meg, mint a Comatulidáknál. A kocsány néha igen hosszura nyulik és számos, leggyakrabban kerek vagy ötszögletü, egymás fölött fekvő mészlemezből áll, melyek ízesülési összeköttetésben állanak. A test legtöbbször kehelyforma s e miatt egyszerüen kehelynek is nevezik, s miután a szájnyilás fölül van, felső oldala a has-, alsó oldala a hátoldalnak felel meg. A kehely falazatát számos mészlemez határolja s ezek bizonyos sorokba rendeződnek; a kocsánnyal közvetlenül érintkezők az alaplemezek, ezek száma rendesen öt és együtt zárt kört alkotnak s olyformán feküsznek, hogy mindenik két sugár közé esik. Táplálékuk apró állatkákból áll, melyeket az ambulakrál barázdák csillangóinak szegélyével sodornak be. A Myzostomidák speciális élősködőik. Egy kis részük csekély, más részük nagy mélységekben él. Mind a mellett, hogy ez idő szerint 12 élő nemből mintegy 430 fajt ismernek, mégis e szám csak elenyészően kis része a kihaltaknak. A legrégibb paleozói kortól kezdve 220 nembe tartozó 1500 kihalt fajt ismertettek. Két korszakban virágzott, először a felső szilurban és aztán a jurában. Két rendbe csoportosítják: I. rend: Neocrinoidea, szabályszerüleg ötsugaras kehellyel, részben mozgékonyan ízesült lemezekkel, sugárközti lemezek ritkák; monociklikus alappal; nem teljesen zárt kehelyfödővel. Fajait 11 családba osztják, melyek közül 6 kihalt. Európa és Ázsia triaszrétegeiben lépnek fel először az Encrinus és Pentacrinus nemes fajaival s a jurában érik el virágzásuk szakát, a harmakorban számuk már aláhanyatlik. Élő fajokat tartalmazó családok: Comatulidae, Pentacrinidae, Bourgueticrinidae, Holopidae. II. rend: Palaeocrinoidea, nagyobb kehellyel és rövidebb karokkal; mozdulatlan kehelylemezekkel; sugárközti lemezekkel; diciklikus alaplemezekkel; terecskés kehelyfödővel. Fajai a paleozói korban éltek csupán; az elsők a cambri-rétegekben jelentek meg, a közép-, főleg pedig a felső szilurban már virágzottak (43 nem, 176 faj), a devonban (Lecythocrinus) számuk már kissé csökkent. Második virágzási koruk a kőszénkorszakra esik, mig a diaszban csak egy nem élt. Mintegy 24 családból 170 nemhez tartozó 1200 fajt irtak le eddig.

Forrás: Pallas Nagylexikon