A Turritopsis dohrnii, ismertebb nevén a halhatatlan medúza DNS-t térképzeték fel most spanyol kutatók, majd ezt hasonlították össze más, közeli, de nem „halhatatlan” rokonfajjal. Ezen a módon kezdjük érteni, hogy működik ennek az élőlénynek a bámulatos képessége, és ez az emberi öregedés szempontjából is fontos lehet.

A Turritopsis dohrnii apró, 4,5 milliméteres medúzafaj, amely világszerte megtalálható a mérsékelt és trópusi vizekben. Míg a medúzák élettartama jellemzően néhány órától néhány hónapig terjed, addig a halhatatlan medúzának akad egy, a neve miatt talán kevésbé meglepő tulajdonsága: az, hogy halhatatlan. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy stresszhelyzetben megfiatalodnak a sejtjei, amit követően az egyed lényegében klónozza magát – írja a National Geographic. Minta azt a lap írja medúzák általános szaporodása kapcsán: alapvetően ez „egy körforgás az aljzaton növő polip, és a vízben lebegő medúzaformák között, melynek során szexuális szaporodás is lejátszódik”.

Ami a T. dohrnii esetén igazán érdekes, hogy amíg az állatvilágban az egyedfejlődés során differenciálatlan sejtekből válnak differenciált sejtek (pl. idegsejt, hámsejt, izomsejt), addig ezen medúzafaj esetén ez a folyamat tehát visszafelé is végbemehet. Ezen a módon tehát az állat megfiatalodik, vagy ahogy azt a National Geographic cikke írja: "újraindul az életciklusa, ami során először egy alaktalan csomag lesz belőle, amiből aztán egy egész kolóniányi fiatal polip „kel ki” – ezek az állat klónjai." Ezen kívül az állat egyébként képes az ivaros szaporodásra is, de ilyen visszafiatalodási-ciklusonként csak egyszer. Azt viszont egyelőre még nem tudjuk, hogy a medúza hányszor képes erre a visszafiatalodásra – már ha van ennek egyáltalán limitje –, mivel laborban nem sikerült még ezt a folyamatot reprodukálni.

Egy tegnap közzétett tanulmány azonban segíthet megérteni azokat a folyamatokat biokémiai szinten, melyek segítségével képes ez az állat erre a fiatalodásra – számol be róla a The wall Street Journal. Mint azt a spanyol kutatók elmondták, remélik, hogy a medúza genomjának a feltérképezése az emberi öregedéssel kapcsolatos felfedezésekhez és így az emberi egészségi állapot javításához is vezethet végső soron. A kutatás célja azonban a fent leírt folyamat feltárása volt, és az nem várható, hogy mi magunk is halhatatlanok leszünk – ennek legfőbb oka a tanulmány egyik vezető szerzője, Maria Pascual Torner szerint egyszerűen az, hogy mi nem vagyunk medúzák. A kutató azonban hozzátette azt is, hogy:

„Ugyanakkor elképzelhető, hogy a halhatatlan medúza evolúciós trükkje segítségével jobban megérthetjük az öregedés patológiáját.”

Erre a trükkre egyébként több medúzafaj is képes, de elvesztik ezt a tulajdonságukat a szexuális érettség elérésekor – a T. dohrnii azonban nem. Sőt a három medúzafaj közül, amelyek képesek a felnőttkorban is visszafiatalodni, a halhatatlan medúza az egyetlen, amelyik esetében 100 százalékos „újjászületésről” beszélhetünk.

A tudósok épp ezért összehasonlították a T. dohrnii géntérképét egy olyan közeli rokon fajéval, amelyről nem ismert, hogy a szaporodás után megfiatalodna. Az eredmények pedig végül feltárták a halhatatlan medúza megfiatalításának kulcsfontosságú molekuláris mechanizmusait: a kutatás alapján a T. dohrnii potenciálisan jobban képes helyreállítani és replikálni DNS-ét, valamint fenntartani az őssejtjeit. Dr. Jan Karlseder, molekuláris biológus és a Salk Intézetben működő Glenn Center for Biology of Aging Research igazgatója elmondta, hogy a tanulmány az eredmények miatt fontos általában egy élőszervezet egészségi állapotának vagy egészséges éveinek meghosszabbítása miatt is, mint azt kifejtette:

„A legérdekesebb az, hogy nem egyetlen molekuláris útvonal létezik… Hanem több folyamat kombinációját azonosították be. Ha tehát az egészséges időszakot szeretnénk meghosszabbítani, akkor nem lehet csak egy (molekuláris) útvonalra összpontosítani. Ez nem lesz elég. Meg kell vizsgálnunk sokat közülük, és azt, hogy ezek hogyan működnek együtt egymással.”

forrás: raketa.hu