A Fővárosi Állat- és Növénykertben száztíz évvel ezelőtt nyílt meg a pálmaház alatti akvárium, amely sokáig az állatkert fő tengeri és édesvízi bemutatóhelye volt.
Akkora attrakciónak számított ez régen, hogy az állatkerten belül külön belépőjeggyel volt látogatható. Igaz, már jó ideje egy állat megtekintéséért sem kell külön fizetni az állatkertben, de a látogatók tengeri élővilág iránti érdeklődése megmaradt.
„Az embereknek van egy különös vonzódásuk a tengeri akvarisztikai bemutatókhoz, egzotikumot jelent számukra. Amikor megkérdeztük a látogatókat, hogy mit látnának szívesen az állatkertben, az egyik leggyakoribb válasz az volt, hogy cápákat, olyan igazi cápákat. Ez visszatérő dolog volt, ezért ebbe az irányba indultunk” – mesélte Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője.
Korábban az állatkertben aránylag kis termetű cápafajok tartására volt lehetőség, a 2018 decemberében megnyitott Cápasuli viszont már az összesen három tengervizes medencéjével – melyek közül a legnagyobb nettó 660 ezer literes – alkalmas nagyobb cápafajok bemutatására is. Így került a Cápasuliba Phileas, a zebracápa, Tango, a szürke szirtcápa, Bömbi és Döme, a homokszínű dajkacápák, Nokedli, Gnocchi, Margit és Nudli, a rozsdás dajkacápák és Sir Lancelot Dekopír, az óriás fűrészes sügér. Rajtuk kívül élnek még itt rövidfarkú dajkacápák, tehénorrú ráják, óriás gitárhalak, rajhalak, denevérhalak és napóleonhal is.
A Cápasuliban nevelik, tanítják és tréningezik a cápákat, ez pedig egy későbbi, még nagyobb szabású bemutatóhely előszobája is egyben: A készülő Pannon Park részeként épült biodómban ugyanis egy 2,5 millió literes medence várja majd az állatokat. Abban a medencében már kényelmesen elférnek akár háromméteres cápák is, viszont egy ekkora állatot szállítani nehézkes, ezért a suliban növekednek, és tanulnak meg együttműködni gondozóikkal.
Az óceánok évtizede
A 2021-től 2030-ig tartó időszakot az ENSZ az óceánok évtizedévé nyilvánította. A program lényege, hogy a tudomány által az óceánokról és tengerekről szerzett ismereteinket növeljük, majd ezeket az ismereteket az óceánok védelmében felhasználjuk. „Első ránézésre ez úgy tűnhet, mint ami csak a kutatók, szakemberek, döntéshozók és az olyan országok ügye, amelyek tengerparttal rendelkeznek, de ez nem így van. Egyrészt azért, mert minden, ami az óceánokkal történik, az az egész bolygónkra hatással van, még azokra az országokra is, amelyek nem rendelkeznek tengerparttal. Másrészt ennek az évtizednek fontos része az óceánokkal, tengeri élővilággal kapcsolatos ismeretek terjesztése, ehhez pedig csatlakozott állatkertünk is” – mondta a programról Hanga Zoltán.
Minden gondozó egyben búvár is, ők hetente ötször merülnek le könnyűbúvár-felszerelésben a cápák közé. Ennek a látványosságon és az állatok etetésén kívül több célja is van: Így szoktatják hozzá a cápákat a búvár jelenlétéhez, ami akár egy állatorvosi vizsgálat során is jól jöhet. Emellett ilyenkor van lehetőség átnézni a cápákat, ha bármelyikük megsérült, akkor a víz alatti tréning során észlelheti ezt a gondozó. A merülés előtt a felszínen is megetetik őket, gondozóik egy kibelezett kókuszdiót kocogtatnak a medence tetején található lépcsőhöz, majd erre a hangra felsorakoznak a víz felszínén az állatok.
Cápákat tréningezünk és tutujgatunk egész nap. Nagyon jó érzés, amikor odaülsz a medencepartra, és azt mondod, hogy akkor most felhívom a cápákat, és feljönnek a cápák. Ezt kevesen mondhatják el magukról
– mesélte Lili, aki már tizenhat éve dolgozik az állatkertben.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan kerül a budapesti állatkertbe tengervíz. Olyan országokban, ahol van tenger, és a bemutatóhely még közel is van hozzá, megoldható természetes úton is. Budapesten ez nem adott, így tengerisó-koncentrátumból gazdaságosabb előállítani, mint ha egy hozzánk közel eső tengerből érkezne. „A tengervíz nagyon drága mulatság, tehát nagyon vigyázunk is rá, de műszakilag nagy kihívás, hogy minden paraméterét az állatoknak megfelelő értéken tartsuk. Ezért van szükség a bonyolult szűrő- és vízkezelő rendszerekre” – tette hozzá Hanga Zoltán. A Cápasuli gondozóinak tehát a búvárkodás mellett a medencék gépészeti feladatainak ellátásában is jártasnak kell lenniük.
A cápák súlyát negyedévente mérik a gondozók, ehhez igazodik a takarmány mennyisége. Heti egyszer vitamint is kapnak, hiszen a fagyasztott hal nem annyira gazdag tápanyagokban, mint a friss hal, amelyet a tengerben fog meg magának az állat. Olyan tápanyagokat pótolnak, amikhez ebben a zárt rendszerben nem tudnának hozzájutni, ilyen például a jód, de többfajta vitaminkomplexumot is kapnak. „Az volt a bevált módszerünk, hogy makrélába rejtettük el a tablettákat. Viszont ahhoz képest, hogy a cápáknak nincsen rendes nyelvük, valahogy ki tudják piszkálni, és megeszik a halat, a tablettát pedig kiköpik” – mesélték a gondozók. Ezért a vitamint összemorzsolják porrá, makrélával és garnélával ízesített zselatinba szórják, majd egy kalmár belsejébe töltik.
A merülés után arról kérdeztük Nikit, hogy van-e kedvenc állata a cápák közül. Erre egyértelmű volt a válasz: Bömbi! „Én úgy szoktam hívni, hogy »gentle giant«, mert vele bármit meg lehet csinálni. Ő az az állat, aki mindent megért, türelmes. Előfordult, hogy bekapta az egész öklömet, de azonnal érezte, hogy ez nem étel, és nagyon finoman elengedte. Ő a legnagyobb cápánk, de kiszámítható, tudom, hogy ha bekapja a kezemet, nem fogja megrángatni.”
Alapvetően a tengeri élővilágot nagyon szeretem, gyermekkorom óta ezzel akartam foglalkozni, ezért is tanultam, hogy aztán valami ilyesmit csinálhassak. Lemerülni a cápák közé olyan, mint egy terápiás kezelés. Ha ideges vagyok, akkor külön szoktam kérni, hogy hadd merüljek, mert lehiggadok köztük
– zárta beszélgetésünket Niki a nap végén.
Az írás az Index.hu Nagykép rovatából származik ahova érdemes elugrani és megnézni az összes Cápasuliban készült fotót >>
forrás: index.hu
